Az előző bejegyzésünkben bemutattuk az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz (ESBA) kapcsolódó forrásokat, a tervezett projekttámogatási folyamatot és a beruházási környezet javítását célzó intézkedési tervet. A rövid bejegyzés végén arra jutottunk, hogy ezektől az eszközöktől rövid távon valószínűleg nem várhatjuk az Unió gazdaságának érdemi felgyorsulását. Az azóta eltelt időben történt egy s más, a legfontosabb talán, hogy korábbi szkepticizmusunk nem teljesen jött be, ugyanis a 4 legnagyobb tagország (természetesen az Egyesült Királyság kivételével) bejelentette, hogy összesen 25,5 Mrd euróval járul hozzá az alaphoz. Ezzel az alap tényleges költségvetése több mint a duplájára nő, azonban érdemi gazdasági boom-ot azért ettől sem várhatunk. Azonban a Bizottság által benyújtott jogszabály-tervezet újraértelmezi a Stabilitási és Növekedési Paktumot is, felpuhítva a három százalékos költségvetési deficitre és a 60%-os államadósságra vonatkozó küszöböt. A következőkben azt járjuk körül, hogy mi is történt az előző bejegyzésünk óta, és a tervezett könnyítések mennyiben segíthetik elő a gazdasági tevékenység élénkülését.
Az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) ötlete a Bizottság tavaly megválasztott elnökétől, Jean-Claude Junckertől ered, célja az Európai Unió gazdaságának beindítása, egy 21 Mrd eurós költségvetésű támogatási alap létrehozásával. Előző bejegyzésünkben azzal érveltünk, hogy ez az összeg várhatóan kevésnek fog bizonyulni a mégoly nemes cél elérésére, mivel a Bizottság irreálisan nagy multiplikátorral számolt. Azóta az alap költségvetése a francia, német, olasz és spanyol felajánlásokkal (az első három ország 8 Mrd eurót, míg Spanyolország 1,5 Mrd eurót ajánlott fel) több mint a duplájára nőtt.
Ezzel együtt is azt gondoljuk azonban, hogy az alappal a válság miatt hiányzó 400 Mrd eurónyi beruházást nem lehet majd pótolni. Nehezen látni előre viszont, hogy a tagországi fiskális politikák lazításával, a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmasabbá tételével mit lehet elérni. A bejegyzésünk második részében ezt a kérdéskört járjuk kicsit körül.
A Stabilitási és Növekedési Paktumnak (röviden SNP, akit közelebbről is érdekel a dolog, itt minden fontosat megtalál) van egy ún. megelőző és egy korrekciós folyamata. A megelőző folyamat annyit jelent, hogy a Tagország felállít magának egy középtávú költségvetési célt, és évente beszámol a Bizottságnak arról, hogy minden a tervek szerint halad –e (az eurót már használó tagok úgynevezett stabilitási, a többiek pedig úgynevezett konvergencia programokban). A korrekciós folyamat pedig arról szól, hogy a 3% feletti költségvetési hiányt, illetve a 60% feletti GDP arányos államadósság gazdasági szempontból nem egészséges, ezért az ezeket megsértő Tagországok ellen a Bizottság úgynevezett túlzott deficit eljárást (TDE) indít.
Azok az eurót használó országok, amelyek akár a korrekciós, akár a megelőző folyamat során kialakított célszámokat megsértik, a GDP-jük 0,2%-át kitevő büntetésre számíthatnak, akik pedig ismételten nem tudják hozni a korrekciós folyamat számait, a GDP-jük 0,5%-át kell, hogy befizessék a közös kasszába. Az eurót még nem használók esetében ilyen büntetés nem létezik, itt az Európai Strukturális és Beruházási Alapok (ezekre szoktunk „EU-s pénzként” hivatkozni) kifizetéseinek felfüggesztésére számíthat a renitens tag. Ha emlékszünk még, Magyarország 2013-ban került ki a túlzott deficit eljárás alól, és ezzel elkerültük az uniós fejlesztési források felfüggesztését. Ez jelentős érvágás lett volna, hiszen ebben az évben a költségvetési törvény szerint mintegy 1600 Mrd Ft (a teljes hazai össztermék több mint 5 %-a) áramlott be az országba az uniós fejlesztési alapokból.
A most bevezetni tervezett könnyítések szerint a megelőző és a korrekciós folyamatok alkalmazásakor figyelembe kell venni:
-
a strukturális reformok bevezetését;
-
az állami beruházásokat, illetve
-
a gazdasági ciklusokat.
A strukturális reformokat mind a megelőző, mind a korrekciós folyamatban figyelembe kell venni. Az előbbiben ez annyit jelent, hogy amennyiben a Tagország hosszú távú strukturális reformokat vezet be, maximum a GDP 0,5%-ával eltérhet a saját középtávú céljától (a 3%-ot azonban így sem lépheti át a hiány). Az utóbbiban pedig a strukturális reformok végrehajtását figyelembe kell venni a túlzott deficit eljárás során, még akkor is, ha még nincsen végrehajtva, csak az adott Tagország kormánya vagy parlamentje már elfogadta. Nyugdíjreform bevezetése esetén akkor is meg lehet szüntetni az eljárást, ha a hiány 3% felett van, és az a feletti hiány egyértelműen a reform bevezetéséhez kapcsolódik.
A jövőben a gazdasági ciklusokat is figyelembe kell venni a megelőző folyamat során. A szabályozás szerint a tagországnak évente a legalább a GDP-je 0,5%-ának megfelelő csökkentést kell elérnie a deficitben, a saját középtávú fiskális céljához közelítve. Az újabb értelmezés szerint ezt a Tagország úgy is elérheti, hogy „jobb időkben” többel csökkent, és „rosszabb időkben kevesebbel”. A korrekciós folyamat során pedig figyelembe kell venni, ha a tagország éppen a Tanács általi ajánlásokat hajtja végre, vagy a gazdasági növekedés váratlanul visszaesik. Ezekben az esetekben a tagországnak több időt adnak a hiányának a csökkentésére, és nem kell büntetésre (az euró-övezet országai esetében) vagy a Strukturális és Beruházási Alapok felfüggesztésére (az euró-övezeten kívüli tagországok) számítania.
A harmadik, talán legérdekesebb értelmezés azonban a beruházásokra vonatkozik. A figyelembe veendő deficitből le kell vonni azt az összeget, amennyivel az adott Tagország hozzájárul az ESBA projektjeihez (azaz a franciák, a németek, az olaszok és a spanyolok a hozzájárulásukkal csökkenthetik a figyelembe vett hiányt, az még rejtély, pontosan milyen feltételekkel). Szintén nem kell figyelembe venni azt az összeget, amivel a Tagország társfinanszírozza az uniós fejlesztési forrásokat.
A fenti könnyítések uniós szinten már komoly összeget is jelenthetnek, csak a GDP fél százalékát kitevő könnyítés három évre már 200 Mrd eurót jelent, ami már uniós szinten is értelmezhető nagyságrend.
