enpluszhárom

Magyarország számára a 2014-20-as időszakban összesen körülbelül 8000 Mrd forint áll rendelkezésére az uniós forrásokból. Egy idén januári kormányhatározat szerint, csak 2016-ban a teljes összeg több mint negyedét kellene felhasználni (2048 Mrd forintot), a kormányzati kommunikáció szerint pedig 2019 elejéig a teljes összegnek felhasználásra kellene kerülnie. Azonban keveset hallunk arról, hogy 2017-ben akár a rendelkezésre álló összeg, valamint a célok is megváltozhatnak. A többéves pénzügyi keretről szóló uniós jogszabály szerint ugyanis 2016 végéig az Európai Bizottságnak elő kell állnia a 2014-20-as időszak pénzügyi kereteinek felülvizsgálatával. A felülvizsgálat alapját az új uniós belső és külső prioritások fogják képezni, ami azt is jelenti, hogy az egyes uniós célok, de akár a tagországok közötti forrásallokáció is megváltozhat. Különösen érdekes lehet ez a mostani migrációs hullám tekintetében, ami forrásokat vonhat el kohéziós politikai gazdasági, infrastrukturális és humán fejlesztésektől a migráció hatásosabb kezelésére.

A következő tervezési időszakban jelentős változás, hogy a tagországoknak értékelési tervet kell készíteniük a programok eredményességének és hatásosságának mérése érdekében. Az Európai Bizottság (a továbbiakban Bizottság) kiadott egy útmutatót is, hogy ezt hogyan kell elkészíteni. Az értékelési tervet legkésőbb a programok elfogadását követő egy éven belül be kell nyújtani a monitoring bizottságnak.

A 2014-20-as időszakban, a mezőgazdasági pénzek nélkül, körülbelül 7000 Mrd forint áll rendelkezésre az uniós fejlesztések keretében. Az előző időszakhoz hasonlóan, most is a források egy jelentős részét nagyberuházásokra fordítjuk majd, ezért átnéztük, hogy milyen jelentős fejlesztések várhatók az elkövetkező években. A legnagyobbak között – az előző időszakhoz hasonlóan – elsősorban közlekedésfejlesztési projekteket találunk. A tíz legnagyobb támogatási igénye közel 800 Mrd Ft, a teljes 2014-20-as keret valamivel több mint 10%-a, ezért is kiemelt figyelmet kell fordítanunk ezekre a fejlesztésekre, hiszen jelentősen befolyásolhatják a források eredményes felhasználását.

Az előző bejegyzésünkben bemutattuk az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz (ESBA) kapcsolódó forrásokat, a tervezett projekttámogatási folyamatot és a beruházási környezet javítását célzó intézkedési tervet. A rövid bejegyzés végén arra jutottunk, hogy ezektől az eszközöktől rövid távon valószínűleg nem várhatjuk az Unió gazdaságának érdemi felgyorsulását. Az azóta eltelt időben történt egy s más, a legfontosabb talán, hogy korábbi szkepticizmusunk nem teljesen jött be, ugyanis a 4 legnagyobb tagország (természetesen az Egyesült Királyság kivételével) bejelentette, hogy összesen 25,5 Mrd euróval járul hozzá az alaphoz. Ezzel az alap tényleges költségvetése több mint a duplájára nő, azonban érdemi gazdasági boom-ot azért ettől sem várhatunk. Azonban a Bizottság által benyújtott jogszabály-tervezet újraértelmezi a Stabilitási és Növekedési Paktumot is, felpuhítva a három százalékos költségvetési deficitre és a 60%-os államadósságra vonatkozó küszöböt. A következőkben azt járjuk körül, hogy mi is történt az előző bejegyzésünk óta, és a tervezett könnyítések mennyiben segíthetik elő a gazdasági tevékenység élénkülését.

Kedden fogadta el az Európai Bizottság az Európai Stratégiai Beruházási Alapra vonatkozó jogszabály-javaslatot. Ez az a forrás, illetve intézkedéscsomag, amellyel a Bizottság az Unióban a beruházások területén évek óta tartó stagnálást növekedésre fordítaná, és ezzel beindítaná az EU növekedési motorját is. A bizottsági kommunikáció alapján jelenleg ez az első számú gazdasági prioritás, Juncker személyes szívügye, amellyel három év alatt mintegy 315 milliárd eurót kívánnak megmozgatni. Ez óriási szám egyébként, hozzávetőlegesen a teljes 7 éves kohéziós politika költségvetése ennyi, ugyanakkor a kétkedők szerint a bizottsági matek nem stimmel, és félő, hogy az alapnak nem lesz számottevő hatása. Az alap létrehozásának farvizén azonban a Bizottság gyakorlatilag javaslatot tett a 3%-os költségvetési deficit és a 60%-os államadóssági küszöbre vonatkozó Stabilitási és Növekedési Paktum felpuhítására is (ez utóbbira a bejegyzés második részében fogunk kitérni).

Könnyen eszkalálódhatnak az EU költségvetésének már jelenleg is érzékelhető likviditási gondjai, amelyek a nettó befizetők vonakodása miatt igen fontos EU-s akciókat is veszélybe sodorhatnak. Ez a kohéziós politika haszonélvezői, így hazánk nemzeti költségvetése számára is terhekkel járhat, ami komoly kihívást jelenthet a 2007-13-as időszak forrásainak akadozó kifizetése, és a 2014-2020-as programok elfogadásának késlekedése miatt. A Bizottságnak olyan környezetben kell megoldást találnia, amelyben a jelek szerint maga sem tudja eldönteni, hogy a gazdaság felpörgetése vagy a költségvetési szigor fenntartása mellett szálljon síkra.

Az innovatív magyar kis- és középvállalkozások támogatására jelenleg itthon korlátozottan állnak rendelkezésre források, és ez a helyzet idén előreláthatóan nem is változik. A keletkezett űr betöltésére a közvetlenül Brüsszelből elnyerhető új támogatások adnak lehetőséget, amelyek a kutatás-fejlesztésben és innovációban érintett kkv-k tevékenységét segítik. Az Európai Bizottság a Horizon 2020 SME Instrument pályázati konstrukció 1. fázisára 2014. december 17-ig várja a projektjavaslatokat.

Az alábbiakban bemutatjuk, mire lehet pályázni közvetlenül az Unióhoz ebben a témában, ezek a források hogyan vehetők igénybe, és mik az előnyei és kihívásai a hazai pályázatokhoz képest.

Az uniós források felhasználásával kapcsolatban gyakran felmerül kritikaként, hogy túl sok adminisztrációval jár, lassú, költséges és bonyolult. Annak érdekében, hogy egyszerűsödjön a források igénybevétele, és gyorsabban, egyszerűbben lehessen a támogatásokat felhasználni, az Európai Bizottság 2006-tól elkezdett olyan lehetőségeket bevezetni, amelyek bizonyos feltételek mellett kiválthatják a szokásos elszámolási módokat. Az egyszerűsített felhasználási módok alkalmazásának lehetőségei jelentősen kiszélesednek a 2014-20-as időszakban, és egyes esetekben kötelező is lesz a használatuk. A hazai intézményrendszer jelenleg is dolgozik azon, hogy ezeket a lehetőségeket ki tudjuk használni.

Lengyelország az Európai Unió hatodik legnépesebb és a nyolcadik legnagyobb gazdasággal rendelkező tagországa. A strukturális alapok legnagyobb nettó haszonélvezője, és a csatlakozás óta eltelt tíz évben az Unió egyik sikertörténete. Posztunkban röviden áttekintjük, hogyan alakult Lengyelország uniós tagsága, különösen a Kohéziós Politika tekintetében.

Az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikáért Felelős Főigazgatósága megrendelésére idén júniusban készült el a 2007-13-as programozási időszak tagállami végrehajtási intézményrendszereinek felmérése. A főbb tanulságok:

• az uniós források kezeléséért felelős intézmények az egyes országokban meglehetősen különbözőek, nem lehet általánosan megfigyelhető megoldásokat, trendeket találni;
• bár az átlagokat tekintve a „régi” és az „új” tagországok között jelentős különbségek vannak a fizetésekben (természetesen a régi tagországok javára), mind a legalacsonyabb, mind a legmagasabb fizetést régi tagországban mérték;
• nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az uniós intézményrendszerben dolgozók többet keresnének, mint a más helyeken dolgozó közszolgák;
  
• a magas fluktuációt majd minden tagországban problémaként jelölték meg.

(A felmérés kizárólag az Európai Regionális Fejlesztési Alapra és a Kohéziós Alapra terjedt ki, a szociális és a mezőgazdasági alapokra nem.)